Ezt az eszközt a MEET projekt részeként két országban pilotálták. Ezek közé tartozott Ukrajna, ahol 93 fiatal résztvevő (köztük 87 egyedi személy) vett részt a pilot tevékenységekben, valamint Szerbia, ahol összesen 45 fiatal kapcsolódott be.

Ukrán pilot tapasztalati: Az Élet kereke eszközt Ukrajnában a „Youth Space” civil szervezet használta a MEET projekt keretében, oktatási és nemformális tanulási környezetben Kárpátalján. Serdülőkkel és fiatalokkal használták kis- és közepes létszámú csoportokban olyan foglalkozások során, amelyek a jóllétre, önreflexióra, stresszre, jövőtervezésre és személyes erőforrásokra fókuszáltak. Az ukrán kontextus erősen meghatározta a facilitációt. A fiatalok gyakran reflektáltak a hosszan tartó háborús bizonytalanság, a rutinok felborulása, tanulmányi nyomás, családi feszültségek, belső migráció, biztonsági aggodalmak és a jövő kiszámíthatóságának csökkenése mellett megélt életükre. Emiatt az eszközt úgy alakították át, hogy a kiválasztott területek közvetlenül a résztvevők megélt valóságához kapcsolódjanak, ne pedig a „kiegyensúlyozott élet” absztrakt ideáljához. A pilot során a facilitátorok az Életkereket diagnosztikai belépési pontként és reflektív gyakorlatként is alkalmazták a foglalkozások közepén vagy végén. A leggyakoribb fókuszterületek az érzelmi jóllét, a pihenés és regeneráció, a családi és kortárs támogatás, a tanulás vagy munka, a biztonság és stabilitás, valamint az önfejlesztési lehetőségek voltak. A pilot megmutatta, hogy az eszköz különösen jól működik, amikor a résztvevők először egyénileg töltik ki a kereket, és csak utána osztják meg önkéntesen meglátásaikat párokban, kisebb csoportokban vagy plenáris beszélgetés során. Ez a sorrendiség megőrizte a pszichológiai biztonságot és lehetővé tette az őszintébb reflexiót.

Szerb pilot tapasztalat. Az Életkerék eszközt Szerbiában a Know How Centre (KHC) pilotálta a MEET projekt keretében strukturált workshopkörnyezetben, amely a pszichoszociális műveltségre, önismeretre és életvezetési készségek fejlesztésére fókuszált. Fiatalokkal, köztük NEET résztvevőkkel használták kis- és közepes létszámú csoportokban egy olyan szélesebb foglalkozássorozat részeként, amely a stresszel, érzelmi tudatossággal, megküzdési stratégiákkal és személyes fejlődéssel foglalkozott. A szerb kontextus a facilitációt az érzelmi tudatosság, az önbizalom és a gyakorlati életvezetési készségek fejlesztésének erős hangsúlyával alakította. A résztvevők egymásra épülő workshopok sorozatában vettek részt, ahol a stresszkezelés, érzelmi kifejezés és döntéshozatal témái fokozatosan kerültek bevezetésre és elmélyítésre. Ezen a keretrendszeren belül az Életkereket olyan eszközként pozicionálták, amely segít az előzetes tanulás integrálásában és strukturált önértékeléssé alakításában az egyén élethelyzetére vonatkozóan. A pilot során a facilitátorok az Életkereket elsősorban a tanulási folyamat későbbi szakaszaiban használták reflektív és összegző gyakorlatként. Lehetővé tette a résztvevők számára, hogy értékeljék életük különböző területeit, azonosítsák az egyensúlytalanságokat, és ezeket összekapcsolják a korábban feldolgozott témákkal, mint például a stressz kiváltó okai, érzelmi reakciók és megküzdési stratégiák. A tevékenységet gyakran kiegészítették további gyakorlatokkal, például egyéni reflexiós feladatokkal (pl. Levél önmagamnak), amelyek támogatták a célkitűzést és a személyes fejlődési tervezést. A leggyakoribb fókuszterületek az érzelmi jóllét, önbizalom, kapcsolatok, személyes fejlődés, döntéshozatal és mindennapi működés voltak. A pusztán diagnosztikai használattal szemben az eszköz Szerbiában hídként működött a reflexió és a cselekvés között, segítve a résztvevőket nemcsak jelenlegi helyzetük megértésében, hanem konkrét fejlesztési lépések meghatározásában is. A pilot megmutatta, hogy az eszköz különösen hatékonyan működik, ha egy szélesebb tanulási folyamatba ágyazódik. A résztvevők először alapvető megértést alakítottak ki az érzelmekről és a stresszről, majd különböző tevékenységeken keresztül gyakorolták az önreflexiót, végül pedig az Életkereket alkalmazták tanulásuk strukturált összegzéseként. Ez a sorrendiség növelte a résztvevők önbizalmát, a reflexió mélységét és a személyes meglátások megosztására való hajlandóságukat. Ugyanakkor a facilitátorok megfigyelték, hogy az egyéni munka és a csoportos beszélgetés kombinálása erősítette mind a személyes felismeréseket, mind a társaktól való tanulást. Az eleinte visszahúzódó résztvevők idővel nyitottabbá váltak, és az eszköz strukturált jellege biztonságos és támogató környezetet teremtett a tapasztalatok és nézőpontok megosztásához.