Társas kapcsolatok és befogadás

Cél: Pozitív munkalégkör kialakítása és a nyitott gondolkodás ösztönzése; bevezetés a következő tevékenységekhez.

Kezelt probléma: Kezelt probléma: A NEET helyzetű fiatalok körében gyakran megjelenő merev gondolkodás, valamint az a feltételezés, hogy mások ugyanúgy látják és értelmezik a helyzeteket, mint ők maguk.

Kapcsolódás a mentális egészséghez: A merev gondolkodás és a rugalmasság hiánya hozzájárulhat konfliktusokhoz, interperszonális stresszhez, az új helyzetekhez való alkalmazkodás nehézségeihez és az érzelmi blokkokhoz. A különböző nézőpontok tudatosítása alapvető fontosságú az empátia, a tolerancia és az érzelmi szabályozás szempontjából.

Várt változás: A kognitív merevség tudatosításának növelése, a különböző gondolkodásmód elfogadásának erősítése, valamint a nyitottság ösztönzése a nézőpontváltásra, még akkor is, ha ez kellemetlen érzéssel jár.

A pilot megvalósításának kontextusa:

Ezt a tevékenységet a MEET projekt keretében megvalósított pilot akció részeként tartották a „Meșterul Manole” Elméleti Líceumban, Sălcuța faluban, amely az Ion Creangă Állami Pedagógiai Egyetem Chișinăuból társult partnere. A pilot akciót két különálló diákcsoporttal valósították meg. A fiatalabb csoport 10 fiúból és 14 lányból állt az 5–8. osztályból, 12 és 14 év közötti életkorral. Az idősebb csoport 4 fiúból és 14 lányból állt a 9–12. osztályból, 15 és 17 év közötti életkorral. Mindkét csoportban a foglalkozásokat két facilitátor vezette, ugyanazt a tevékenységi struktúrát követve, miközben a tempót és a reflexió mélységét a résztvevők életkori sajátosságaihoz igazították.

Elméleti háttér:

A kognitív rugalmasság arra a képességre utal, hogy az ember képes gondolkodását, viselkedését és érzelmi reakcióit a különböző helyzetekhez igazítani. A mentális egészség szempontjából ez fontos védőfaktor, amely összefügg az alkalmazkodóképességgel, a rezilienciával és az egészséges interperszonális kapcsolatokkal. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy az ő valóságérzékelésük „természetes” vagy „helyes”. Ez a feltételezés ítélkezéshez, konfliktusokhoz vagy a változással szembeni ellenálláshoz vezethet. Az egyszerű, élménygyakorlatok biztonságos és könnyen hozzáférhető módon tehetik láthatóvá ezeket a mechanizmusokat. A „ Mindannyian mások vagyunk” eszköz testalapú metaforákat (ujjak és karok keresztezése) használ annak szemléltetésére, hogy ami egyesek számára természetesnek érződik, az mások számára természetellenes lehet. Az automatikus testhelyzet megváltoztatása által okozott kellemetlenség közvetlen megtapasztalásával a résztvevők könnyebben megérthetik, hogyan működik a nézőpontváltás kognitív és érzelmi szinten egyaránt. A gyakorlat teret ad az egyéni különbségekről való reflexióra, és hangsúlyozza a nyitottság és az empátia szükségességét.

Célcsoport

Életkor: 16–30 év (felnőttek számára is adaptálható)
Profil: diákok, NEET fiatalok, hátrányos helyzetű fiatalok, különböző csoportok (városi/vidéki, kisebbségek)
Környezet: nem formális vagy formális oktatási környezetek (oktatási tevékenységek, workshopok, tréningek)

Felhasználási környezet

Helyszín: iskola, NGO, ifjúsági központok, közösségi központok stb.

Fejlesztett készségek és dimenziók:

Szocio-emocionális készségek: empátia, tolerancia, a különbségek elfogadása
Kapcsolati készségek: nyílt kommunikáció, az ítélkezés csökkentése
Önszabályozási készségek: a kellemetlenség tolerálása
Tudatossági készségek: saját automatikus viselkedések és nézőpontok tudatosítása, kognitív rugalmasság, kritikai gondolkodás

A tevékenység leírása – lépésről lépésre

1. lépés: Bevezetés – „Mindannyian különbözőek vagyunk”

Időtartam: 5 perc

Eljárás: A résztvevőket összekulcsolják a kezüket úgy, hogy az ujjaik egymásba fonódjanak. Ezután megkérik őket, hogy figyeljék meg, melyik hüvelykujjuk van felül. Ezután a résztvevőknek fel kell emelniük a kezüket, ha – a facilitátorhoz hasonlóan – a bal hüvelykujjuk volt felül (ehhez a lépéshez megengedett, hogy szétválasszák a kezüket). A résztvevők körülbelül fele emeli fel a kezét, függetlenül attól, hogy jobb- vagy balkezesek. Ezután a többieket kérik meg, hogy emeljék fel a kezüket. A facilitátor kiemeli, hogy ami egyes emberek számára természetesnek érződik, az mások számára nem az. Például gyakran feltételezzük, hogy másoknak ugyanúgy kell látniuk a dolgokat, mint nekünk, de ezen az egyszerű gyakorlaton keresztül ráébredünk, hogy ez nem mindig van így.

1. táblázat. Tevékenységek – 1. lépés

A facilitátor tevékenységei	A résztvevők tevékenységei
Megkéri a résztvevőket, hogy kulcsolják össze a kezüket úgy, hogy az ujjaik egymásba fonódjanak	Elvégzik a gyakorlatot, és megfigyelik a résztvevők közötti különbségeket a hüvelykujj helyzetében (bal vagy jobb).
Megkéri őket, hogy figyeljék meg, melyik hüvelykujjuk van felül.
Megkéri a résztvevőket, hogy emeljék fel a kezüket annak alapján, melyik hüvelykujjuk van felül.
Kiemeli a hüvelykujj-pozíciók hozzávetőlegesen egyenlő eloszlását a csoporton belül.

Reflexió: Ez a gyakorlat segít a résztvevőknek felismerni, hogy az emberek különbözőek, és ami egyesek számára természetesnek érződik, az mások számára természetellenes lehet. Emellett rávilágít annak fontosságára is, hogy képesek legyünk megváltoztatni a nézőpontunkat, még akkor is, ha ez kellemetlen érzéssel jár, annak érdekében, hogy más szemszögből lássuk a dolgokat.

2. lépés: A pozíció megváltoztatása

Időtartam: 3 perc

Eljárás: A facilitátor megkéri a résztvevőket, hogy változtassák meg az ujjaik pozícióját (ügyelve arra, hogy ne csak a hüvelykujj, hanem az összes többi ujj helyzete is megváltozzon). Amikor megkérdezik őket, hogyan érzik magukat most, a résztvevők általában olyan szavakkal válaszolnak, mint: furcsa, kényelmetlen vagy szokatlan.

2. táblázat. Tevékenységek – 2. lépés

A facilitátor tevékenységei	A résztvevők tevékenységei
Megkéri a résztvevőket, hogy teljesen változtassák meg az ujjaik helyzetét (ne csak a hüvelykujjét, hanem az összes ujjét).	Megváltoztatják az ujjaik helyzetét az instrukcióknak megfelelően
Megkérdezi a résztvevőket, hogyan érzik magukat a változtatás után.	Átgondolják és megosztják, hogyan érzik magukat az új pozícióban (pl. furcsa, szokatlan, kényelmetlen).

Reflexió: Ez a gyakorlat segít a résztvevőknek tudatosítani, hogy az emberek ugyanazt az élethelyzetet különböző módon élhetik meg, valamint segít újra kapcsolódni a valósághoz való saját „kapaszkodásukhoz”.

3. lépés: A „Karok keresztezése” gyakorlat

Időtartam: 5 perc

Eljárás: Az előző gyakorlat befejezése után a résztvevőket meghívják egy „haladóbb verzió” kipróbálására. Ebben a gyakorlatban arra kérik őket, hogy tegyék keresztbe a karjukat, és figyeljék meg, melyik karjuk van felül. Ahogyan korábban, a résztvevők most is felemelik a kezüket annak alapján, melyik karjuk van felül. A facilitátor rámutat arra, hogy azok közül sokan, akiknél az előző gyakorlatban a jobb hüvelykujj volt felül, most az ellenkező karjukat tartják felül. Az előző gyakorlathoz hasonlóan a csoport itt is nagyjából két egyenlő részre oszlik az egyes lehetőségek szerint. Ezután a résztvevőket megkérik, hogy próbálják ki a „felcserélt” kartartást. A legtöbben arról számolnak be, hogy ez „még furcsábbnak” érződik, mint korábban. A facilitátor ismét hangsúlyozza, hogy ami egyesek számára természetesnek érződik, az mások számára erőltetett lehet – és fordítva.

3. táblázat. Tevékenységek – 3. lépés

A facilitátor tevékenységei	A résztvevők tevékenységei
Megkéri a résztvevőket, hogy tegyék keresztbe a karjukat, és figyeljék meg, melyik karjuk van felül.	Kipróbálják az új kartartást, és megfigyelik az ezzel járó kényelmetlenséget vagy furcsa érzést.
Kiemeli az előző gyakorlathoz képest megfigyelhető különbségeket.
Megkéri a résztvevőket, hogy változtassák meg a karjuk helyzetét.

Reflexió: A gyakorlat metaforaként szolgál arra, hogy az emberek különböző módon érzékelik a dolgokat. Vannak, akik racionálisabban és egészségesebben közelítenek bizonyos helyzetekhez, míg másoknak olyan nézőpontváltásra lehet szükségük, amely számukra kellemetlennek tűnik, de mások számára természetes. Gyakran feltételezzük, hogy mások ugyanúgy szűrik az információkat, mint mi; hajlamosak vagyunk túl sok feltételezést tenni ahelyett, hogy nyitottabbá válnánk. Ahogyan minden ember képes megmozgatni az ujjait, ugyanúgy képesek lehetnek az egydimenziós gondolkodásuk megváltoztatására is, amely gyakran ahhoz vezet, hogy az emberek megrekedve érzik magukat.

4. lépés: Irányított reflexió

Időtartam: 5–7 perc

Eljárás: Az élményalapú gyakorlatok befejezése után a facilitátor irányított reflexióra hívja a résztvevőket. A fókusz a gyakorlatok során megtapasztalt fizikai kényelmetlenség és azoknak a valós élethelyzeteknek a kapcsolata, ahol egy kognitív vagy érzelmi nézőpont megváltoztatása szükséges, de nehéz. Ez a reflexió biztonságos, nyomásmentes környezetben zajlik, ahol a résztvevőktől nem várnak el „helyes” válaszokat.

4. táblázat. Tevékenységek – 4. lépés

A facilitátor tevékenységei	A résztvevők tevékenységei
A következő kérdéseket teszi fel a résztvevőknek:	Átgondolják a kérdéseket, és megosztják válaszaikat.
Mi érződött természetesnek, és mi volt kényelmetlen?
Hol találkozunk hasonló helyzetekkel a való életben?
Mit jelent a nézőpontunk megváltoztatása?

Reflexió: Ez a lépés segít a résztvevőknek abban, hogy a fizikai élményt kognitív és érzelmi szinten is integrálják, így a gyakorlat a való élet tudatosan megélt metaforájává válik. A résztvevők megfigyelhetik, hogy a nézőpontváltást gyakran kényelmetlenség, ellenállás vagy zavarodottság kíséri. Ez a kellemetlenség azonban nem a veszély jele, hanem inkább annak az indikátora, hogy kilépünk az automatikus viselkedésmintákból.

Szükséges eszközök: Nincs szükség fizikai eszközökre.

Lehetséges adaptációk:

A reflexió végezhető kisebb csoportokban, egyszerűsített nyelvezettel, lassabb tempóban, és több idő biztosításával az átgondolásra. Fontos elkerülni, hogy nyomást helyezzünk a résztvevőkre a megszólalás érdekében.

A tevékenység hatásának értékelése

Indikátor	Értékelési módszer
A nézőpontkülönbségek tudatosításának szintje	Elő-/utókérdőív olyan állításokkal, mint:
A változással járó kényelmetlenség elfogadására való hajlandóság	„Az emberek másképp látják a dolgokat, mint én.”
Nyitottság a különböző véleményekre	„Megpróbálhatom megváltoztatni a nézőpontomat.” (1–5-ös skála))
	Alternatív visszajelzési forma lehet: Egy záró gondolat arról, hogy mit visznek magukkal a résztvevők a gyakorlatból.

A pilot tevékenység során megfigyelt reakciók:

A résztvevők reakciói ebben a foglalkozásban némileg eltértek korcsoport és nem szerint, ami értékes betekintést nyújt a szakemberek számára. Mindkét csoportban a lányok általában gyorsabban kapcsolódtak be a verbális reflexióba, és nyitottabban fogalmazták meg a kényelmetlenséggel, furcsasággal és nézőpontváltással kapcsolatos érzéseiket. A fiúk, különösen a fiatalabb csoportban, kezdetben inkább nonverbális jelekkel – például nevetéssel vagy bizonytalansággal – fejezték ki reakcióikat, de fokozatosan aktívabbá váltak az irányított reflexió szakaszában. Az idősebb csoportban mind a fiúk, mind a lányok magasabb szintű önreflexiót mutattak, és képesek voltak egyértelműbben összekapcsolni a kényelmetlenség fizikai élményét olyan valós élethelyzetekkel, amelyek kognitív vagy érzelmi rugalmasságot igényelnek. Összességében a tevékenység biztonságos és bevonó teret teremtett mindkét nem számára, támogatva a nyitottságot, a kölcsönös megértést és a reflektív párbeszédet.

Kockázatok és figyelmeztetések:

Kerülni kell a résztvevők kigúnyolását.
Nem szabad erőltetni a személyes tapasztalatok megosztását.
Az eszköz nem traumafeldolgozásra szolgál, hanem a tudatosság növelésére összpontosít.